1998. szeptember
1. Annak a politikai elismerését, hogy az embereknek, a közösségeknek, a nemzetnek joga van a kulturált, magas minőségű épített környezetre, amelynek megteremtése a jelenkor jövő iránti felelőssége is.
2. Annak a politikai elismerését, kormányzati megkülönböztetését és a közigazgatásban történő érvényesítését, hogy az építészet kultúra, az építés pedig civilizációs tett.
3. Önálló, felelős építésügyi minisztériumot vagy építészeti hivatalt, ahol a korábban felszabdalt, szétszórt építésügy – a kivitelező ipartól függetlenítve – újra egyesítve és
koordinálva látja el a szakma szellemi, kulturális, szervezési feladatait (településtervezés, építészeti tervezés, építéshatósági munka, műemlékvédelem, kutatás, építészeti képzés, országos főépítészi rendszer, építész kamara stb.).
4. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal központosított működési és szervezeti hegemóniájának megszüntetését és a kortárs építészettel való szerves kapcsolatrendszerének kialakítását.
5. Az önálló, szabad építész státus és szakmagyakorlás jogi feltételrendszerének megteremtését a tervező tevékenységnek a társasági törvény hatálya alól történő kivonásával, az ügyvédi vagy az alkotóművészi gyakorlathoz való közelítésével, összhangban az európai építészeti gyakorlattal és a szerzői joggal.
6. Az építészet kultúraként való elismeréseként a Magyar Építészek Szövetsége tartozzék a kulturális minisztériumhoz, és részesülhessen a hazai művészeti szövetségeket megillető állami és alapítványi, erkölcsi és anyagi támogatásban.
7. A Magyar Építész Kamara és a törvény alapján működő területi építész kamarák közjogi szerepének garanciáját, a közjogi feladatok ellátásához – különös tekintettel a tervezői jogosultságra, minőségvédelemre – szükséges feltételek biztosítását, és a törvény által a kamarára rótt állami feladatok ellátáshoz szükséges költségvetési részesedést.
8. Az önkormányzat és az építésügy kapcsolatának és a kapcsolat törvényi hátterének revízióját, valamint a közelmúlt nagy gyorsasággal és hiányos koordinációval létrehozott, az építészetet érintő jogszabályainak (építési törvény, kamarai törvény, tervezői jogosultság, építéshatósági tevékenység stb.) a kamara bevonásával történő felülvizsgálatát, harmonizációját.
9. A Magyar Építészek Háza (Budapest VIII., Ötpacsirta u. 2.) jogi, gazdasági státuszának végleges tisztázását és a magyar építészek mindenkori képviseletét ellátó szervezet(ek) használatába, illetve tulajdonába adását.
10. A magyar építészek érdekvédelmét a külföldi építészek és építészet térhódításával szemben, illetve a kölcsönösség feltételrendszerének megteremtését.
11. Az építészképzés átfogó felsőoktatási reformját, az oktatási tárca segítségével az építészet társadalmi megismertetését és az általános építészeti műveltség nemzeti alaptantervbe történő – általános és középiskolai – beépítését.
12. A tradicionális építészeti értékek, hagyományok és az európai színvonalú kortárs építészeti alkotások fokozott védelmét.
(1998. kormányalakítás előtt, Bodonyi Csaba építész első szövegtervezetének módosított változata)