Vásárcsarnok – Nagyszentjános

Előzmények

Egy közösségi ház építésének ötletével 2013 őszén keresett meg bennünket Nagyszentjános polgármestere. A világválság után voltunk, kvázi pályakezdőként egy kómából éledező építőipari környezetben. Az épület tervezésének az akkor alakuló TERASZ Csoport Egyesületünkkel vágtunk neki. Abban az évben dolgoztunk egy kunszigeti közösségi ház tervén, ahol megújuló természetes építőanyagok használatával kísérleteztünk. A szalmabála-falazatú, nádfedésű épület sajnos csak koncepció maradt, viszont tervezése során szerzett tapasztalatainkkal felvértezve álltunk neki az új feladatnak. Nagyszentjános mezőgazdasági település, központja nincs, jellemzően lakóházak és mezőgazdasági épületek – magtárak, állattartó, géptároló épületek – állnak a településen. Középületei: egy nagyobb iskolaépület, mellette egy óvoda, valamint egy kétszintes vasútállomás-épület. A polgármesteri hivatal is egy korábbi gazdasági épület átalakításából született. A 90-es években megjelent az első közösségi jellegű középület egy templom formájában. Mint azt később magunk is megtapasztaltuk, a falu erős és összetartó közösséggel rendelkezik, akik szeretnek összejárni. Erre azonban nem volt alkalmas épületük. A településközpont kialakítása egy, a vasút mellett létrehozott parkkal már elkezdődött a település elhanyagolt szélén. A park mellett maradt egy nagyobb terület, ami régebben szemét- és építésitörmelék-lerakóhely volt. Ezt a területet jelölte ki az önkormányzat egy új közösségi ház létrehozásának helyszínéül.

Tervezés

A sínek melletti, határolatlan terület egyetlen térfalát egy, a parkhoz tartozó víztározót rejtő domb adta. A formakeresés szakaszában a pajtaelőképre hamar rátaláltunk, viszont azt próbáltuk minél egyszerűbb alaprajzzal és térstruktúrával megalkotni. Egy modern közösségi házhoz kapcsolódó kiegészítő funkciók aránytalanná tették a pajtánkat és elbonyolították annak használatát, így végül a tervezési programban szereplő funkciókat több épületre bontottuk, melyek egy kisvárosi tér köré szerveződtek. Így megszületett a koncepciója a településközpontot alkotó közösségi háznak és találkozási helynek. A nagy pajtába csak egy nagy, egy légterű terem került, míg a mellette álló keskeny ház földszintjén a kiszolgálóhelyiségek kaptak helyet, emeletén pedig diákszállás-funkció emeletes ágyakkal. A harmadik szintén keskeny épületben a helyi civil szervezetek irodái, egy kisebb üzlet, az emeletén pedig szolgálati lakások kaptak helyet.

Az épület anyaghasználatára olyan építőanyagokat kerestünk, melyek valamilyen formában jelen vannak a településen. Szempont volt az is, hogy ne használjunk drága anyagokat, de legyen tartós és fejezze ki a középület-funkciót. A szalmabálaház tervezésénél szerzett tapasztalataink a természetes anyagok és a fenntarthatóság irányába tereltek minket. Végül az állomáson, a templomon és a magtár falszerkezetén is megjelenő tégla mellett döntöttük. A költséghatékonyság miatt a homlokzati hőszigetelést és a burkoló téglát is kizártuk, és kitaláltunk egy kéthéjú téglafalazatot hagyományos kerámia kézi falazóblokkból, ahol a belső héj a tartószerkezet, a külső héj pedig a burkolat és a hőszigetelés. A két réteg közé egy zárt légréteget terveztünk, mely az energetikai számítások alapján megfelelt az előírásoknak. A falszerkezetünket belső oldalon hőszigetelt falazótégla, légrés, majd normál vázkerámiatégla adta. A kerámia mellé kiegészítő anyagként a fát választottuk, ebből készült a tetőszerkezet. A padló gépi simított beton a döngölt csűrpadlók mintájára, a nyílászárók természetesen faszerkezetűek. Nagy kérdés maradt a pajtacsarnok bevilágítása. A tiszta formára nem hiányoztak a nagy ablakok és a téglafalat sem akartuk szétlyuggatni, így az oromfalakat terveztük áttetszőre, hogy a fény onnan töltse fel az épületet. Drága szerkezetben itt sem gondolkodtunk, az oromfalak anyaga 4 cm vastag polikarbonát, melyet favázra rögzítettünk. A külső oldalon az árnyékolás és a polikarbonát emészthetősége érdekében fapalló-lamellázatot terveztünk. A ház összeállt és 2014-ben az épület építési engedélyt kapott.

Várakozás, újratervezés és öröm

Az intenzív, közel egyéves tervezési szakaszt követően az épület a pályázati várakozás szakaszába lépett. Egy év is eltelt, mire megjelentek az első reménysugarak, elérhetővé vált egy forrás, azt is látni lehetett mekkora, azonban ez a támop nem a közösségi házakat, hanem a termelői piacokat támogatta. Aggódó szülői szemekkel követtük épületünk sorsát és gondos kezekkel elkészítettük az engedélyezési tervek módosítását, az épület új neve vásárcsarnok lett és építési ütemekre is bomlott. A harmadik épület, mely a kompozíció zárótéglája, a második ütemre maradt „TÁMOP-idegen” funkciói miatt és mert az is látszott, hogy nem jut majd pénz az egész épületre. Rájöttünk, hogy egy kis vásárcsarnok funkcionálisan nem nagyon különbözik egy közösségi háztól, így az áttervezés főként átnevezés lett. Három évre rá megérkezett a pályázati értesítő, mehet a projekt! A kiviteli tervek készítésekor 2019 nyarán kerestük fel a mályi téglagyárat, akinek a termékeit beterveztük annak vastag vázszerkezetű téglaprofiljai miatt. Boldoggá tett minket a manufaktúraszerű kis gyár hozzáállása és nyitottsága.
A gyártási technológiát megismerve azonban felmerült egy ötlet, vajon hajlandóak lennének-e a házra való téglánkat sima felülettel legyártani, mégis csak szebben nézne ki mint a rácsos felületű falazótégla. A válasz igen volt, így a tervekre már ez a megoldás került. A tervekhez részletes költségbecslés is készült, így egyre pontosabban látszott mekkora összegű lesz a beruházás. Igazolni láttuk magunkat és a költségtakarékos megoldásainkat, amikor láttuk, hogy az elnyert 130 millió forintból az épület megépíthető.

Menedzsment

A közbeszerzési szakasz, mely szintén nem volt rövid periódus, a még meg nem született épületünk életében ejtette rajtunk a legtöbb sebet. Oroszlánként küzdöttünk, mikor a sikertelenül záródó első közbeszerzést követően a tanácsadó műanyag ablakokban és dryvitvakolatban látta a megvalósítás egyetlen lehetőségét. Ő ment a levesbe, mi pedig Erdélybe az önkormányzati delegációval, hogy megfizethető vállalkozót találjunk az épület megépítéséhez. A hazai építőipar addigra ugyanis felébredt és a lakástámogatásoknak hála öntudatára is ébredt. Nem fértünk bele a 2019-es költségbecslés áraiba. Az épület megvalósításába vetett hit felváltva szállt el, hol nekünk, hol a polgármester asszonynak – „csok-károsult” lett a projekt. Újabb évek teltek el és újabb közbeszerzések, újabb minisztériumi egyeztetések. Aztán 2022-ben sikerült az önkormányzatnak plusz forrást szereznie a projektre és a közbeszerzési szakasz is sikeresen lezárult, lett vállalkozó az építésre. A támogatói okirat végdátumához viszont baljósan közel kerültünk. Az év végéig be kellett fejezni az épületet, különben oda minden megítélt támogatás (és a fele királyság). Kilenc hónap maradt a kivitelezésre és 250 millió forint a 450 négyzetméteres középületre, bebútorozva.

Megvalósítás

A kivitelezési körülmények nem voltak ideálisak, rövid határidő, leterhelt építőanyag-gyártó ipar, leégett német kémiai üzem, hiánycikkek, eső, Brüsszel. Muszáj volt kompromisszumokat kötnünk, de muszáj volt megkövetelnünk is dolgokat, a lényeges részeknél azonban szerencsénk volt, a téglagyár állta a szavát, sima lett a téglafelület, a faablakokat pedig megmentette a közbeszerzési egyenértékűség. A simított betonnak nem tett jót a párás, hideg téli levegő, így műgyantáznunk kellett. Nem feszültségmentes, de jó hangulatú és konstruktív hozzáállás jellemezte a megvalósítás rövid, ám eseménydús szakaszát. Kitakarított csarnokban, fűrészporos hajjal vártuk, hogy süljenek a csülkök a két tűzterű közösségi kemencében a karácsony előtti kemence- (és ház-) avató bulin. Elkészült a ház.

Beköltözés

A közösség hamar belakta az épületet, melynek születését egy emberként követték végig. Megjelentek a csipkefüggönyök, terítők, vázák, bóvlik és gagyik, de az emberek, az árusok és a vásárlók is. Rendezvényekkel és persze piacnapokkal teli a ház naptára. Az emeletet is belakták, közösségi irodákat alakítottak ki, lassan kinövik a házat, időszerűvé válik a II. ütem előkészítése, hogy a 2013-as születésű kompozíció utolsó eleme is helyére kerüljön. Intenzív 10 év volt, mire eljutottunk a gondolattól a valóságig, az épülettel kijutottunk a pirani építészeti napokra, de talán a legbüszkébbek arra vagyunk, hogy amivel sokat ugrattuk egymást a polgármester asszonnyal, végül nem kérdezte meg tőle senki azóta se: „szép-szép az épület, de mikor vakolják be?”

Román László

Nagyszentjánosi Vásárcsarnok
Megvalósítás: 2022
Koncepció és engedélyezési terv (2013–2015): Élő József, Kóczán Veronika, Radnóczi László, Román László
Kiviteli terv (2018–2019): Élő József, Román László, Bakó Eszter, Pati Barbara
Szerkezettervező: Károly Csaba
Gépészet: Benyáts András
Épületvillamosság: Nemes János
Művezetés (2022): Élő József, Román László
Megbízó: Nagyszentjános Község Önkormányzata
Kivitelező: Loland Kft.
Műszaki ellenőrök: Koós-Komjáthi Alexandra, Tőzsér András
Fotók: Gulyás Attila, Román László