Miért jó a városban egy kilátó? Egy település az emberi környezet fontos része, sőt mi több, általunk jön létre benne ami jó, és ami kevésbé az. Budapest különlegessége, hogy nyugatról a látványt egy hegykoszorú keretezi, az adja a kép hátterét. A város, az itt-ott a házak tömegéből kilátszó Dunával együtt, így nagyon izgalmas, mesterséges látvány. Városi táj.
A panoráma értékes. A budai hegyek, a Bazilika kupolája, mind látványos, látogatott, kedvelt helyek, egy panorámás lakásnál a kilátás külön felszámolt értéknövelő tényező. Egy városi kilátó szabadon kínálhatja ezt mindenkinek.
Vannak korábbi, szintén településeken lévő kilátók, például a Margitszigeti, a Szegedi vagy a Siófoki víztorony, melyek amellett, hogy van egy alapfunkciójuk, turisztikai attrakciók is a város egy-egy pontján. Ez a kilátó eleve kilátónak épült, szabadon formált, helyi orientációs pont, kifejezetten városi építmény.
A kerület új zöldterülete egy volt homokbánya helyén létesült, mely a kertváros házaival körbeépült. A kilátás nagyon szép a budai hegyek felé az addig elterülő város háztetői felett. Jól felismerhető a Budai Vár kupolája, a Citadella, a János-hegy és a többi hegycsúcsok. Míg a budai oldalon több kilátótorony és kilátóhely is van, a pesti oldalon alig találni ilyet. Budán már a huszadik század fordulóján elterjedt a természetjárás, a séta, az alkalmas kilátóhelyek látogatása (lásd Normafa), és ez inspirálta a budai kilátók építését már igen korán (például János-hegy, József-hegy).
A kerület közepén lévő magaspont, Pest lakott területének egyik még be nem épített, köztulajdonban lévő, jól megközelíthető helye, a fent leírt eszményi kilátással, ahol olyasformán érezzük magunkat, mintha egy tál peremén állnánk. Ezt a pontot emeli meg a kilátó, mely a Reformátorok terén áll. Formájában kapcsolódik a tér szellemi témájához is. Városi kilátóként fémből készült, az anyagválasztást a városi környezet és a lendületes, karcsú forma biztosítása indokolta.
Neve Kertvárosi kilátó, 15 méter magas. A kilátó felső teraszának magassága 165 méter a tengerszint felett, körpanorámával. A budai Várhegy szintjén van, a Nemzeti Galéria előtti teraszról látható az új torony. A közösség teremtette találkozási pont, kávézóval, parkkal. A toronyba felmenve látjuk, hogy mennyire benne is vagyunk és távol is a város sűrűjétől, abban a közegben, amelyben élünk. Itt egy pillanatra föléemelkedve látjuk ezt. Csodálkozunk, vagy elgondolkodunk. A településeken épülő kilátók egyszerűen geometriájuk folytán a magasból való rálátás, az itt és távol érzékelhető élményével, önmagunk térbe helyezésével alkalmasak a lokalitás érzésének erősítésére, fontos szerepet játszhatnak az ott élők helyhez kötődésében, közösségi és személyes életében. Ezt tudatosan egészítettük ki avval, hogy az öt kerületrész egy-egy facsoportja keretezi a zöld teret, ahol áll, felső kilátószintjének korlátlemeze pedig széles, a látványt kísérő, magyarázó információs felület. Amiként a Balatonon a tó és a hegyek együttese a déli part felől, itt Budapesten a város és a hegyek koszorúja a pesti oldalról élvezhető igazán.
A terepadottságokat kihasználva az új park felső területe a nyugodtabb, szemlélődő rész a kilátóval és a kávézóval, ahová a reformáció félezer éves évfordulója alkalmából készült szoborcsoport is került, míg a volt bánya lenti területe, a terep alkotta aréna, a játszópark a csúszdákkal, játszóterekkel mozgalmasabb, zajosabb.
Amerikában már a múlt század 60-as éveiben elkezdtek foglalkozni a városesztétikán belül az orientációs pontok kérdésével. Ott természetes módon ilyenek például a magasházak. A szocializmusban a városba vezető főutaknál nálunk is épült egy-egy ilyen jelszerű épület (Sote, Nyugdíjbiztosító, M3 melletti lakóház), és a magasházak kérdése ma is élő téma. Ennek finomabb formája a magaspontok megjelölése például egy kilátóval. Ez az építményünk is egy ilyen orientációs pontja ennek a kerületnek.
Szerkezetének formája utalás Weöres Sándor írására a föld és ég között kapcsolatot teremtő emberről, absztrakt megidézése a földben gyökerező, felfelé törő természetnek, az emberi gondolatnak, az igenlő életerőnek.
„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben. Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.” (A teljesség felé – Szembe fordított tükrök). A kilátó teste négy létra összeforgatásából áll. Formailag ez a néhány sor volt a fő inspiráció, ebből alakult ki olyanná, amilyen lett. Odafentről talán jobban látszik az összhang.
A városi kilátó azért jó, mert a házak fölé magasodva teszi lehetővé a városra való rálátást, a kilátást a távolba, hogy átfogjuk az egész képét a környező tájban. Az általunk ismert apró részletek, a sokszor bejárt főutak és utcák, ismert épületek így tekintetünkkel átfogva jól összeállnak egy nagy összefüggő képpé, a várossá.
Más nyelveken, így például angolul, németül, hollandul is így hívják ezt az építményt: kilátó. Nem messzelátó. Talán azért, mert a kilátás, a rálátás fontosabb, mint a távolba kémlelés.
A kilátók különleges funkciója azon kívül, hogy tetejéről körbenézünk és messzire látunk, hogy célt ad az útnak, egy délutáni sétának, egy bringás délelőttnek. Az emberek szeretnek valahova menni, kell egy célpont, bár talán valójában az út fontosabb.
Míg egy természeti környezetben, hegyen lévő kilátóból a teremtett természetre látunk (az isteni mű), ebből a városi kilátóból azt látjuk, amit mi teremtettünk generációk során, egy élő, épített organizmust. A helyet, ahol iskolába jártunk, vagy ahol randiztunk, a bulinegyedet, a Normafát, a hétvégi kirándulások helyét, gyárakat, vagy irodaházakat, ahol dolgozunk, a lakóházak tengerét, ahol szüleink, mi magunk, vagy gyerekeink, barátaink és ismeretlen ismerőseink élnek. A várost. Nekünk nem térkép e táj, mert ismerjük. Belőle jövünk, és itt visszanézhetünk rá. Egy városi kilátó ilyen. És ezért jó.
A kilátó és környezete népszerű a helyiek körében, de a város más részeiről is sokan ellátogatnak ide, hogy megcsodálják Budapest panorámáját. Gyalogosan, autóval, tömegközlekedéssel is jól elérhető, de a legjobb talán kerékpárral idelátogatni, a városból kivezető kerékpárutakon és a környékbeli kis utcákon, toronyiránt.
Emődi-Kiss Tamás
Átadva a reformáció 500. évfordulója alkalmából 2017. október 30-án. Az átadón részt vett: Balog Zoltán miniszter (EMMI), Szatmáry Kristóf országgyűlési képviselő, Kovács Péter polgármester, Bogádi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke és Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke.
Generáltervező: Emődi-Kiss Tamás építész, vezető tervező, EKHO Építész Műterem Kft.
Tájépítészet: Andaházy László tájépítész, Panda Pont Kft.
Tartószerkezetek: ifj. Szomorjai Ferenc statikus tervező, Dunaplan Kft.
Fotók: Emődi-Kiss Tamás/EKHO
