Építész tervezői leírás
Tervezzetek egy látványos kilátót! Legyen faszerkezetű, járószintje 23 méter magasságban legyen! – hangzott a megrendelői útmutatás a tervezés kezdetekor.
A kihívást komolyan véve látogattuk meg a tervezési helyszínt, a Kecske-kő-magaslatot (421 méter), amely egy tölgyerdővel borított dombtető Alsópetény és Romhány települések községhatárán. A Cserhát gyönyörű dombvidékének ezen pontjához közel korábban állt már egy acélszerkezetű kilátó, amelyet már rég elbontottak, a helyét sem tudjuk pontosan. Talán emiatt is élt a vágy a helyiekben, hogy újra elérjék ezt a kilátópontot.
A „Cserhát” elnevezésben szereplő „cser” szótag a csertölgyekre, más néven cserfákra utal, amely fafaj a helyszínt borító tölgyerdőben szorványosan ma is fellelhető. A cserfák magasabb nedvességtartamuk miatt érzékenyebbek a fagyra, mint hazánkban elterjedtebb egyéb tölgyfajok, ezért fagykárt tudnak szenvedni oly módon, hogy akár egy nagy durranással meghasad a kérgük, és egy látható seb keletkezik a törzsön. A fagyérzékenység miatt ennek a fafajnak ez az északi elterjedési határa, tehát északabbra már nem találkozunk cserfákkal.
Az első tervezési koncepció kidolgozásakor a cserfák fent leírt meghasadásaiból indultunk ki, és terveztünk egy sűrű lécvázzal borított szerkezetet, amelyen a tervezett belső struktúra szabályrendszerével összhangban a sarkoknál nagy kimetszéseket hoztunk létre. A szoborszerű kilátót egy több mint 1 méter magas maketten mutattuk be a megrendelőnek, akik túl szépnek találták a megoldást erre a helyszínre, illetve a szépség mellé magasabb megvalósítási és fenntartási költséget is társítottak gondolatban, ezért módosították a programot: Tervezzetek egy egyszerű, könnyen karbantartható tornyot! – hangzott a revideált utasítás.
Előképnek a pannonhalmi Boldog Mór-kilátó merült fel, amely egy négyzetes alaprajzra szerkesztett szerkezet. A Benes Gábor építész által tervezett precíz, modern vonalú torony monolitikus megjelenésű. A torony alacsonyabb, mint a Prónay-kilátó, és az alkalmazott lécvázas burkolatból következően a szerkezeti jelleg kevésbé dominál. A kilátószint felé vezető útvonal viszonylag meredek lépcsőkarok és hosszú – szaladgálós – vízszintes közlekedőutak váltakozásából áll, melyek a belső nyitott orsótér körül haladnak felfelé. A struktúra a kilátószinten sem törik meg, a belső orsótér itt is érvényesül. Ennek a rendszernek előnye az elegáns belső tér, mely belső átlátásokat tesz lehetővé. Ez a torony egy szép és értékes példa, jó kiindulási alapot jelentett a tervezéshez.
Az újabb – végül megvalósításra kerülő – tervvázlat kidolgozásánál első körben levettünk mindent a toronyról, ami nem volt feltétlenül szükséges: búcsút intettünk a lécvázas burkolatnak és a cserfák sérüléseiből levezetett sarokkimetszéseknek is, így a szerkezet egyszerűbbé vált, illetve jelentősen csökkentettük a felületkezeléssel ellátandó fafelületek mennyiségét. Ez a döntés ugyanakkor előtérbe helyezte a torony szerkezeti megjelenését, ha úgy tetszik a csontozat tervezését a forma és a bőr tervezésével szemben.
AZ ISMÉTLŐDŐ ALAPEGYSÉG RENDSZERE – Az alaprajzi rendszer hasonló a Boldog Mór-kilátó rendszeréhez: egy nagyobb, 5×5 méteres négyzetbe egy kisebbet rajzoltunk, és a megfelelő szerkezeti merevség érdekében a lépcsőt a két négyzet közti közlekedősávnak kijelölt területen alakítottuk ki. Ha már lépcső, akkor merevítse is a szerkezetet – jött a következő gondolat. De milyen meredekségű legyen a lépcső? A kilátókban általában meredek lépcsőkkel találkozunk, részben a szükségszerűség, részben talán a megszokás miatt. Mi azonban szerettünk volna kedvezni a megfáradt, idősebb, vagy nehezebben mozgó erdőjáróknak, ezért a legkevesebb energiafelhasználást igénylő lépcsőmeredekséget céloztuk meg, ami 17 cm magas fellépést jelent. A geometriai rendszer sajátosságaiból, illetve az elérendő szintmagasságból következően végül 18 cm-es fellépést tudtunk biztosítani, de ez is egész kényelmesnek bizonyul. A tervezett lépcsőkarok 1,8 méteres magasságot hidalnak át, így három lépcsőkarral 5,4 méteres szintmagasság jön létre. Az 5×5 méteres alaprajzi mérettel ez a kockához közelítő arányú téregység alkotja a struktúra felfelé négyszer megismétlődő alapegységét. A merevség biztosítására szükséges volt a lépcsőt hordozó ferde rudak összekötése. A kétszeres lépcsőkarmagasságot átkötő ferde rudak a geometriából adódóan merőlegesen csatlakoznak a lépcsőkarok ferde síkjához: ez volt a szerkezet belső geometriai ajándéka. A függőleges rácsos tartószerkezet rácsozata az eltérő oldalakon egymáshoz képest 1,8 méteres elcsúsztatással jelenik meg, így az ismétlődő alapegység folyamatosan összeszövődik az alatta és felette lévő egységekkel.
ORSÓTÉR HELYETT SZOBA KILÁTÁSSAL – avagy mi legyen középen? Az alaprajz központi zónájában egy védett érzetű, de a természetre nyitott szobát, illetve egymás feletti szobák sorát terveztük. A védett érzet erősítésére a központi négyzetes teret fapadlózattal láttuk el, illetve egy fix pihenőpadot is elhelyeztünk a szinteken. Az egymással azonos kialakítású emeleteken a természet finom változásaira hívjuk fel a figyelmet. A természet csendes megfigyelése mellett ezek a belső szintek egy nagyobb kirándulótársaság megtelepedésére is alkalmasak. A fapadlós védett – megpihenős – belső terekre azért is szükség van, mert a torony meglehetősen nyitott. A nyitottságot az acélhálós korlátok és a külső közlekedősáv átlátható acélrácsos járófelülete tovább erősíti, amelyek által a függőleges lelátás a lépcsőn, illetve a rácsos közlekedőfelületeken keresztül valósul meg.
SZERKEZETI FINOMSÁGOK: a torony mérnöki megtervezése a tartószerkezet-tervező mérnökkel, Ambrus Roland kollégával intenzív közös munkát igényelt. A költséghatékonyság szempontja miatt arra törekedtünk, hogy viszonylag rövid és kis keresztmetszetű rudakból felépíthető legyen a szerkezet. Ezt a célt is szolgálta az 5,4 méterenként ismétlődő alapegység. A 26 méteres párkánymagasságú, azaz 9 normál építményszintnek megfelelő magasságú karcsú szerkezet végül 20×20 cm keresztmetszetű faelemekkel épült meg. A számítandó szélterhelést csökkentette a külső lécezés hiánya, de modellezni kellett a szerkezetnek alákapó szélteherből származó erőhatásokat is.
A MEGJELENŐ K BETŰK KÉRDÉSKÖRE: a tervezés lezárását követően a nyertes vállalkozó jelezte, hogy a torony hosszú távú tartósságát rontani fogja a tervezett középlemezes statikai csomóponti rendszer. Az eredeti elképzelés szerint ugyanis a csomóponti acéllemezeket a faelemek tengelyvonalában rejtetten helyeztük volna el, de a ferde rudak csatlakozásánál ebben a rendszerben oly módon fog bejutni a víz a szerkezet belsejébe, hogy ahhoz a jövőben már nem lehet hozzáférni. Ezért a csatlakozási pontokat átterveztük külső lemezes rendszerrel.
A megjelenő K betű formájú acéllemezek így az építészeti megjelenés fontos elemeivé léptek elő. Amit rejteni szeretünk volna, végül napvilágra került, de ezt sem bántuk.
MI TÖRTÉNIK LENT? A megkonstruált ismétlődő szerkezeti alapegységet vasbeton szerkezetekről indítjuk el. A szerkezeti rendszer a háromkarú lépcsőkialakításból következően három magassági szintről indul el, ami miatt a kivitelezők ráncolták is a homlokukat, de végül kifogástalanul megoldották a feladatot. Az induló szint az alsó padlóvonal, melyről egy faburkolatos lépcsős lelátóként kialakított egységgel érjük el az első pihenőszintet. Az a lépcsős felület a megérkezés, megpihenés és gyülekezés tere, ahol a kéktúrázók letehetik nehéz táskáikat. A második pihenőszint csatlakozását egy alaprajzilag L alakú fallal biztosítjuk. Ez a fal egyben kiállítási felületként is szolgál, melyen a helyszínt bemutató információs táblák kerültek elhelyezésre zsaluzással előre kirekesztett, építészetileg meghatározott felületeken.
MI TÖRTÉNIK FENT? A szerkezet felső lezárását a kilátóterasz mellvédének szintje határozottan kijelöli. Ezen szint fölé emelkedik a középső mag sarokpilléreire szerkesztett fémlemez- fedésű pilletető, amely árnyékot és esővédelmet biztosít a látogató közönség számára. A cső a csőben rendszerű statikai rendszernek köszönhetően a torony rendkívül merev lett, mozgása minimális, és a nagy magasság ellenére meglehetősen stabil a szerkezet. A közbenső szintekhez hasonlóan ezen a szinten is kialakítottunk egy pihenőpadot, hiszen erről a helyről nem szükséges elsietni.
Báger András építész
BAHCS művek Kft.
Kecske-kő magassága: 421 méter
Kilátóterasz szintje: 23 méter
Párkánymagasság: 26 méter
Lépcsők: 128 db
Beton: 61 m3
Faanyag: 32,5 m3 – rétegelt-ragasztott lucfenyő
Csavarok: 5400 db
Acélszerelvények: 10,3 t
Építész tervező: Báger András (BAHCS művek Kft.)
Építész munkatársak: Helmle Csaba, Székely László, Szalay Dávid
Statika: Ambrus Roland
Villámvédelem: Pintérné Kolb Dóra
Tűzvédelem: Decsi György
Építtető, tulajdonos: Ipoly Erdő Zrt.
Kivitelező: Fitotron – System Kft.
Projektnév: Prónay-kilátó
Hely: Romhány és Alsópetény községhatára, Romhányi-hegy, Kecske-kő (421 méter)
Bruttó szintterület: 125 m2
Tervezés éve: 2016
Építés: 2017
A fotókat Danyi Balázs készítette.
