2005. január
Megalakult az Építészet és Életminőség – MÉK – Építészetpolitikai irányelvek ad hoc Munkabizottsága.
A MÉK Elnöksége 2005. február 14-i ülésén határozatot hozott az építészetpolitikai irányelveket kidolgozó ad hoc munkabizottság felállítására. A bizottság felállítására és munkaprogramjának kidolgozására az Elnökség Noll Tamás alelnököt kérte fel.
2005. május 10-én a MÉK tanácstermében tartott alakuló ülésen megjelentek a bizottság tagjai:
Eltér István MÉK Elnök, Noll Tamás MÉK alelnök, Ekler Dezső – Elnök által felkért tanácsadó, Zoboki Gábor – Elnök által felkért tanácsadó, Szász László – Budapesti Építész Kamara, Bodonyi Csaba – Dunán inneni területi kamarák képviselője, Patartics Zorán – dunántúli területi kamarák képviselője, S. Vasi Ildikó – MÉK Terület- és Településrendezési tagozat, Szabó Gábor – MÉK Táj- és Kerttervező tagozat, dr. Vukov Konstantin – a munkabizottság titkára.
Az ad hoc bizottság első feladataként az eddig különféle helyekről beérkezett építészetpolitikai anyagok összegyűjtését tűzte ki célul, hogy a bennük foglalt hasznos megállapításokat át lehessen gondolni.
1. A BÉK által készíttetett anyagok (Szász László feldolgozásában):
A) „Egy jobb épített környezetért” – magyar építészetpolitikai irányelvek (finn irányelvek alapján) 1. változat (részletezett anyag) 2004. december 12.
B) Magyar építészetpolitikai irányelvek (tervezet – vitaanyag) 2. változat, 2005. március 1.
C) Magyar építészetpolitikai irányelvek (tervezet – vitaanyag) egyoldalas, összefoglaló változat.
2. Az ACE „Építészet és életminőség” c. dokumentuma 2004 (Architecture and Quality of Life, kiadva a 2004. dec. 10/11. Építészeti Diéta anyagában, magyar fordítás) ülésen átadva.
3. Holland építészetpolitika 2001-2004, összefoglaló (2004. dec. 10/11. Építészeti Diéta anyagában csatolva) – külön postával kiküldve.
4. Patartics Zorán írásos véleménye a BÉK által kezdeményezett Magyar Építészetpolitikai irányelvek anyaghoz (Hozzászólás).
5. Bodonyi Csaba – bizottsági tag – „Előzetes vitaanyag” c. összeállítása.
6. Gilyén Vince önkormányzati képviselő gondolatai.
7. Holland építészetpolitika, előadás: Jan Brouwer (MÉK Küldöttgyűlésén).
8. Nagy-Britannia építészetpolitikája, előadás: Simon Foxell (MÉK Küldöttgyűlésén).
9. A MUT kecskeméti állásfoglalása: Sajtóközlemény, a XII. Országos Urbanisztikai Konferencia üzenete (2005. április 7–8.).
10. A parlamenti pártok levélbeli megkeresése a MÉK részéről.
11. Iványi György hozzászólása és javaslata a BÉK-anyaghoz.
12. Dúll Andrea egy. doc. környezetpszichológus véleménye a BÉK-anyaghoz.
Az ad hoc bizottság a BÉK által kidolgozott anyag és Bodonyi Csaba javaslata szerkezetét követve folytatja munkáját.
Magyar építészetpolitikai irányelvek
Tervezet – vitaanyag. Készült a Budapesti Építész Kamara kezdeményezésére (Összeállította Szász László)
1. Bevezető
Amit történelmünk során a különböző korokban társadalmunk fontosnak és értékesnek tartott, az épített környezetben képeződött le, és ezek nagy része ma is látható. Hogy mi mit tartunk fontosnak és értékesnek napjainkban, látható lesz a jövő számára most épülő épületeinken és az egész épített környezetünkön. Ez az, amiért az építészetünket az egyik legfontosabb kulturális értékhordozónak kell tekintenünk, és amiért megkülönböztetett figyelmet kell szentelnünk számára.
A Magyar Építészetpolitikai Irányelvekben meg kívánjuk határozni azokat a területeket és azokat a tennivalókat, melyek az építészeti minőség javítását szolgálják. Kiemelten fontos, hogy folyamatos lépéseket tegyünk a magyar állampolgárok jobb épített környezetben való élésének biztosításához.
A Magyar Építészetpolitikai Irányelvek parlament által történő elfogadásával – az Európai Unió többi tagországának hasonló dokumentumainak megfelelően – rá kell irányítani a figyelmet arra, hogy minden állampolgárnak joga és kötelessége felelősséget érezni saját környezete iránt. Ezért lépéseket kell tenni az építészeti örökség megóvása, hagyományaink ápolása, az iskolai és felnőttképzés során az építészet és a tágabb értelemben vett épített környezet oktatása, illetve a magas színvonalú építészet mind szélesebb körű nyilvánossága irányában.
2. A magyar építészetpolitikai irányelvek
A Magyar Építészetpolitikai Irányelveknek az a célja, hogy azt az érintett minisztériumokkal egyeztetve a kormánnyal, majd a parlamenttel elfogadtatva keretet és célokat határozzon meg annak érdekében, hogy
– az Alkotmányban rögzítetteknek megfelelően minden magyar állampolgárnak lehetősége legyen egészséges és jó környezetben élni;
– a közpénzek felhasználásával megvalósuló beruházások és a megvalósuló épületek építészeti színvonala emelkedjen, és ezáltal mutasson példát az egész magyar építési ágazat számára;
– támogassa azokat az eljárásokat, melyek jó minőségű építészetet és tágabb értelemben vett épített környezetet hoznak létre;
– tovább erősítse építészeti hagyományaink és örökségünk védelmét mint nemzetünk egyik legfontosabb kulturális értékét;
– a magas színvonalú építészképzés, valamint a kutatás-fejlesztés területén át segítse és támogassa a fejlődés és az innováció folyamatát az építésügy egész területén.
A Magyar Építészetpolitikai Irányelvekben foglaltak végrehajtása csak a társadalom és a szakemberek széles körű összefogásával, az állami és önkormányzati hivatalok, az érintett területeket felügyelő minisztériumok, a kormány és a törvényhozás munkájának összehangolásával lehet sikeres.
3. A közpénzből történő építés példaértéke
Az állam – különböző tulajdonformáin keresztül – fontos ingatlantulajdonos és megrendelő is.
Rendkívül fontos, hogy a közpénzből épült épületeink jó minőségben készüljenek el. Nagyon fontos a jó példa kiterjesztése minden olyan építési munkára, mely hatással van a környezetre, legyen az zöldterület, út, híd, egyéb épített műtárgy, utcabútor, információs tábla stb.
A közpénzek felhasználásával épülő beruházások minőségénél és költségénél figyelembe kell venni annak várható élettartamát és fenntartási költségét annak érdekében, hogy a nemzeti vagyon hosszabb távon ne értéktelenedjen el, a beruházási és fenntartási költségek optimálisak legyenek.
A társadalom elvárja, hogy a közpénzek felhasználásával finanszírozott beruházások mind a tervezés, mind a kivitelezés vonatkozásában magas minőségben készüljenek, és ezáltal példát mutassanak. A tervező kiválasztásának legjobb formája a tervpályázat, ahol egy feladatra több megoldási javaslat összehasonlítása és gazdaságosságának vizsgálata után lehet a legalkalmasabb tervezőt alkalmazni.
Minden olyan, a közpénzek felhasználásával történő építés tervezésére, ahol a közpénzek felhasználása a 30 %-ot meghaladja, az építészt tervpályázat útján kell kiválasztani, legyen az közbeszerzési eljárás, önkormányzati beruházás, PPP (Public Privat Partnership) stb. A pályázók között a minőség és a megépítendő létesítmény beruházási és üzemeltetési költségeit is figyelembe vevő gazdaságossági vizsgálat alapján kell dönteni.
4. Kultúra és oktatás
Az építészeti hagyományaink és örökségünk mindennapi életünket gazdagabbá, hitelesebbé tehetik. Az épített környezet gondos ápolása, karbantartása az építészeti kultúra alapja.
Az építészeti örökségünk megóvása érdekében sürgősen szükség van a kulturális örökségről készített átfogó leltárra, értékkataszterre, hogy megfelelő információkkal rendelkezzünk a kistelepüléseken lévő, akár csak helyi vagy nemzeti értéket képviselő örökségről.
Szükséges az Építészeti Múzeum megalapítása, benne olyan központok létrehozásával, ahol bemutathatók és oktathatók a különböző korok hagyományos építési módjai.
Az építészettel kapcsolatos általános ismeretek növelése által lehetőség nyílik arra, hogy az emberek szívesen vegyenek részt a környezettel kapcsolatos döntések meghozatalában, illetve az azzal kapcsolatos vitákban.
Az építészeti kultúra megértése elsősorban az általános művészeti képzésben rejlik, de a környezetvédelmi ismeretek is elvezetnek az épített környezet kérdéseinek megismeréséhez. Ezért az általános iskolai és középfokú képzésbe be kell iktatni a környezetkultúra oktatását, melyben hangsúlyos szerepet kaphat az építészet, de minden esetben az azt körülvevő természeti vagy épített környezet részeként.
A felsőfokú képzésben az építészeti oktatás nem történhet elszigetelt módon, határozott kapcsolatban kell lennie az őt körülvevő társadalommal. A kutatás és az elmélet gyakorlatba történő átültetését központi kérdésként kell kezelni. Az építési technológiák és anyagok kutatásába fektetett pénz hozzájárul a technológiai és nemzetközi versenyképességünk megőrzéséhez.
5. Az építészet ismertségének növelése
Bár a magyar építészetnek a múltban és napjainkban is vannak kiemelkedő alkotásai, nemzetközi tekintetben kevéssé ismert. Hogy ezen változtassunk, növelnünk kell a nemzetközi kiállításokon, konferenciákon való részvételünket, hogy a magyar építészet eredményeit minél szélesebb körben megismertethessük.
Fontos feladat a Magyar Építészeti Múzeum létrehozása, hogy építészeti értékeink kiállítások és konferenciák szervezésével, publikációk kiadásával minél szélesebb körhöz jussanak el. Ehhez a múzeum létrehozásán túl a működési költségek fedezésére anyagi forrásokra is szükség van.
A Kormány társadalmunk minden tagját – helyi közösségeket, magánszervezeteket és egyéneket egyaránt – arra ösztönöz, hogy tegyenek az építészet fejlesztéséért és a jobb épített környezet alakításáért.
Budapest, 2005. március 1.
Előzetes vitaanyag a Magyar Építész Kamara építészetpolitikai ad hoc bizottságának alakuló ülésére – Bodonyi Csaba DLA
Preambulum
Az épített környezet erőteljesen, átfogóan és kikerülhetetlen módon határozza meg az állampolgárok életminőségét és az „országimázst”. Ezen túl az épített környezet a történelem tárgyi lenyomataként az új generációk nevelője. Összegzésként: az épített környezet minősége, vagyis az építészeti kultúra közügy kell legyen.
Diagnózis
1. A ma épített környezetének állapota:
– van 5–10 % közép-európai szintű elit építészetünk, ún. „trendi”,
– van a határokon túl ható, sajátos magyar építészeti iskolánk és regionális építészetünk,
– van 90 % mértékű európai átlag alatti építészetünk, mely szellemében közelebb áll Romániához, mint pld. Hollandiához, ill. Európához.
Ugyanakkor az építészeti kultúra nem az elit (v. sztár-) építészettől, hanem a 90 %-os meghatározó részt képviselő átlag minőségétől és karakterétől függ. Ilyen szempontból lemaradtunk Európában és Közép-Európában is.
2. Ma a kortárs építészet Magyarországon a politikában, a közigazgatásban, a társadalmi tudatban nem kultúraként él. Az építészeti kultúra nem közügy. Ez még a marxista alépítmény-felépítmény felosztás konzerválása. Ugyanakkor a régmúlt építészetére kultúraként tekintünk, ami tudathasadásos helyzet, s folyamatos szemléleti konfrontáció forrása.
Ez a kettősség az államigazgatásban és a közigazgatásban is rögzült. A régmúlt épületei mint műemlékvédelem a Kulturális Minisztériumhoz tartozik. A kortárs építészet ügye pedig 1990 óta a negyedik minisztériumhoz kerülve nem találja a helyét.
3. A környezetalakításnak nincs az összetettségének megfelelő, integrált és felelős kormányzati szerve. Ha azt kérdezzük, ki felelős ma az épített környezet egészének minőségéért, nincs rá válasz.
4. Nincs az országban egyetlen szakmai fórum sem, melynek építészeti, környezetalakítási (tehát szakmai) kérdésben vétójoga lenne. Ez a jog sem a területi vagy önkormányzati főépítészeknek, sem a tervtanácsoknak nincs biztosítva. (Eredmény pl. a kecskeméti Pláza ügye.)
5. A felsőfokú építészeti oktatásban nem válik szét az építés szellemi meghatározását biztosító tervezés a megvalósuló kivitelezés oktatásától (vagyis a szoftver-hardver viszony tisztázatlan). Ezért a tervezésiszakember-képzés színvonala nem kielégítő. Az építőipari szakmunkásképzés tragikus mértékben leépült.
6. Az önkormányzati főépítészi rendszer kiépítése részleges, nem hatékony.
7. Az építési hatósági tevékenység (egyedüliként) az önkormányzathoz tartozik, politikailag befolyásolt, csak a jogra koncentrál, nem foglal állást a szakmai színvonal tekintetében. Az építési engedélyezési eljárás erősen bürokratizálódik.
8. Nincs olyan szakmai jogrendszer, mely egy adott építési feladat magas építészeti és műszaki minőségét, optimumát jogilag garantálná.
9. Hiányzik a környezetalakítással kapcsolatos alapkutatás és egyéb kutatási tevékenység.
Politikai tennivalók
1. Magyar nemzeti építészetpolitika meghatározása (holland, észt, finn stb. mintára). Olyan építészetpolitika, mely nem az építészeti elitkultúrát sztárolja, hanem a 90 %-os átlag felemelését célozza.
2. Deklarálni szükséges, hogy az épített környezet alakítása kultúra és közügy, mert amire nem tekintünk kultúraként, nem is lesz az, vagyis a jelenlegi kaotikus helyzet fokozódik. Az építészeti kultúra közüggyé emelése a politikai és közigazgatásban, a társadalmi tudatban egyaránt fontos teendő.
3. Integrált felelős irányító szerv, az épített környezet fejlesztése, mely tartalmazza
– a kortárs építészet és műemlékvédelem ügyét – együtt,
– a főépítészi rendszer teljes kiépítését és irányítását,
– a hierarchikus tervtanácsi rendszert,
– az építéshatósági munkát és az építési jogrendszer feladatkörét,
– az építész kamara felügyeletét,
– a környezetalakítás oktatásának szakmai irányítását,
– közmunkatanácsokat.
4. A kiegyenlített urbanizációs koncepció minden nagy- és kistelepülés megtartó erejének megőrzése érdekében, a meglévő városok és a főváros preferenciája nélkül.
5. Olyan jogrendszer, mely biztosítja a környezetalakítási-fejlesztési feladat optimális megvalósítását az átlagos színvonal folyamatos emelésével.
6. Az Alkotmányban egyértelműsíteni kell az épített környezet és az életminőség kapcsolatát, ill. az ehhez való állampolgári és közösségi jogot.
7. Az építészeti oktatás és posztgraduális képzés reformja a szellemi meghatározó tervezés oktatásának elválasztása és specializációja, s legmagasabb igényszintjének biztosítása.
8. A főépítészi rendszer következetes országos kiépítése. Esetleg országos főépítészség létrehozása (pl. Hollandia).
9. Az épített környezet alapkutatása és egyéb kutatás-fejlesztés.
10. Közízlés formálása – európai értékek és saját környezeti identitásunk felmutatása a médiában. Törekedni kellene, hogy az értékvédelem ne csupán profi intézmények pénz nélküli programja legyen, hanem közüggyé váljon pénzügyi források biztosítása mellett.
11. Váltott személyi összetételű tervtanácsok hierarchikus kiépítése (városi – területi – fővárosi – országos – nagymesterek tanácsa).
12. Közmunkatanácsok országos kiépítése (fővárosi és regionális).
13. Országos és helyi építészeti múzeumok és építészeti vitafórumok létrehozása.