A 2025–2026 során kiírt és lebonyolított urbanisztikai tervpályázat Budapest történetében szinte egyedülálló mind a terület méretét, mind összetettségét, mind műfaját illetően. Korábban, 2017-ben a Déli Városkapu, a Nagyvásártelep térségére született olyan pályázat, amely egy tágabb terület mestertervének kidolgozását készítette elő.
Egyfelől azért, mert ritka az ilyen típusú terv, másfelől pedig azért, mert a fejlesztési környezet sincs egyértelműen kidolgozva, a pályázat előkészítése, kidolgozása, zsűrizése és az elkövetkező időszak tervezési munkája számos szokatlan, a rutintól jelentősen eltérő feladatot jelentett a kiíró, a bírálóbizottság és a pályázók számára. Elmondhatjuk, hogy ahhoz, hogy elkészüljön a végleges mesterterv, sok részfeladat átgondolására és téglánkénti kidolgozására van szükség.
A Rákosrendező hasznosítási programjának kidolgozása ilyen módon egy tanulási és fejlesztési folyamat lesz. Vegyük számba, hány területen kell felkészülni újszerű folyamatokra, megoldásokra, kooperációra.
- Nemzetközi együttműködés: már a pályázat kiírásából, a megkívánt referenciákból következett, hogy leginkább nagyobb urbanisztikai léptékű feladatokban tapasztalt európai tervezők tudtak megfelelni az alkalmassági követelményeknek. Természetszerűleg ezek a szereplők magyar partnereket is kerestek. A tervező konzorciumok összeszerveződése egyes esetekben régi kapcsolatok mentén ment végbe, más esetekben ismeretlen partnerek új kapcsolatfelvételét tette szükségessé. Volt olyan team, amely nemzetközi konferencián ismerkedett össze. A teamek több, akár 4–5 tagú csoportok voltak, a dobogós helyezettek többnyire a sokszereplős csapatok voltak. Nyilvánvalóan komoly feladatot jelentett az együttműködés platformjainak kialakítása, a kooperáció irányítása, a frissen összerendeződött csoportok hatékony és eredményes működési rendszerének kialakítása.
- Urbanisztikai alapvetések kidolgozása: a mesterterv elkészítése során nem kisebb feladat várt a pályázókra, mint azokat a vezérgondolatokat, amelyeket közhelyként ismerünk, a városrész struktúrájában, felszereltségében, építészeti-tájépítészeti eszközeinek megfogalmazásában kell harmonikus egésszé alakítani. Olyan alapvetésekre gondolhatunk, mint a 15 perces város, az autószegény város, a fenntarthatósági követelmények érvényesítése vagy éppen a csapadékgazdálkodás kérdései. Ezeket az elveket most a mestertervben kell érvényre juttatni. A feladat voltaképpen egy, a mai követelményeknek megfelelő urbanisztikai termék létrehozása, ahol elsőre el kell találni az optimális megoldásokat. Ehhez természetesen segítenek a nemzetközi szcénáról ismert jó gyakorlatok.
- Participatív együttműködés: tudhatjuk, hogy a győztes team megbízást fog kapni a mesterterv kidolgozására. Ennek során azonban nem a győztes pályamű egyszerű folytatására kerül sor, hanem egy iteratív, participatív folyamat végigvezetéséről. Már a bírálóbizottság számos javaslattal élt annak kapcsán, hogy milyen korrekciókkal, más tervekből ismert gondolatok beépítésével haladjon majd a munka. Szükségszerű a szakmai közönség, a szűkebb és tágabb terület érintett lakosságának bevonása. Nincs ma még pontos protokollja ennek a folyamatnak, ki kell dolgozni.
- Programalakítás: a végleges program a mesterterv elkészítése során is alakulni fog, részben a kínálkozó lehetőségek, részben a bevonható szereplők potenciális lehetőségei alapján. Nyilvánvaló, hogy nem egy monofunkciós lakóterület létrehozása a cél, de hogy milyen közösségi funkciók, kulturális intézmények, kereskedelmi vagy irodaterületek jelennek meg, ehhez aktív közösségi és magánérdekű fejlesztőszerep kimunkálására van szükség. Az egyik legnehezebb kérdés: lesz-e lehetőség a szociális infrastruktúra alapegységeinek, a gyermekintézményeknek a megvalósítására. Más természetű, de ennél még nagyobb fejlesztést igényel a közlekedési infrastruktúra ütemezett kialakítása, a vasút, a metró, az új villamosvonalak és a kerékpáros hálózat összehangolt fejlesztése nélkül az új városrész nem válhat valódi várossá.
- Szakmai innováció: jó esetben a Rákosrendező egy olyan fejlesztési hellyé válhat, ami a ma szükséges innováció, kutatás-fejlesztés terepe lehet. Szükség van új megoldásokra a házépítésben (építési technológiák, üzemeltetés), a környezetalakításban (klímatudatos tájépítészet, vízmegtartás eszközei, talajszennyezés felszámolása), a közterületek kialakításában (újabb használati módok kidolgozásával), a közmű-infrastruktúra kiépítésében (energiagazdálkodás, hulladékkezelés), a belső közlekedési hálózatok optimalizálásában (közösségi közlekedés, gépkocsihasználat, gépkocsitárolás).
Összegezve a fentieket: Budapest főépítészeként azt kívánom, hogy a Rákosrendező fejlesztése és beépítése az elkövetkező évtizedek legnagyobb és legnyitottabb tanulási és innovációs terepe legyen ugrásra készen álló tervező és fejlesztő generációk számára.
Erő Zoltán
Budapest főépítésze