Ritka az olyan tervezési feladat, ahol az építészet mesélni tud.
A 2025 elején kiírt Himnusz-emlékhelypályázatnál az volt az érzésem, hogy a méltó épülettervnek egy ilyen réteget is hordoznia kell.
A tervezés belülről indult: a kiállítótér egy egybefüggő 100 négyzetméteres helyiség, itt volt arra lehetőség, hogy az építészeti formálás jelentést hordozzon. A tér kör alakú, 11 méter átmérőjű, ferde tengelyű agyagbeton kupola fedi. Ez a megpróbáltatások súlya alatt növekvő szerkezet Magyarország minden szegletéből származó agyag rétegzéséből épül, mely a tetején beszűrődő fény felé irányítja tekintetünket, a szebb jövő, a víg esztendő felé.
A felülvilágító moduláris, színes prizmából összeálló szerkezet, mely nemzetünk nagyjait szimbolizálja, befelé kellő szabad hellyel, így minél több emberre lehetünk büszkék, a kupola annál fényesebben ragyog.
Az észszerű tervezési program egy ezer négyzetméteres épületet fogalmaz meg, melynek egytizede a kiállítás, a maradékot gyakorlatilag egy faluház funkcióival tölti fel. Adódik tehát, hogy a két funkciót két célcsoport fogja használni: a messziről jött látogatók és a helyi lakók. Nem szerettem volna ezt a két dolgot kettéválasztani. A kiállítás az épület középpontjában ül, ahogy az iskolás csoportok leszállnak a tengelyben elhelyezett buszmegállóban, egy falusi fás téren keresztül jutnak el az előcsarnokba, majd a kiállítótér után a foglalkoztatóba, végül a hátsó kertbe, amely mellett a buszparkolóból indulhatnak haza A tengelyes szimmetria a teret körbeölelő épület végein változik. Egyik oldalt a meglévő egészségházra finoman rásimul, bejáratának előtetőt és akadálymentes feljutást biztosít, míg a másik oldalon a körbe-
futó tornác fedett-nyitott piactérré bővül. Az épület telepítése egyszerű gesztus: Szatmárcseke főutcáján szép, rendezett sorban követik egymást a kis előkertes házak, az emlékhelynél ez az utca térré szélesedik ki, ezt öleli körbe az épület. Tér és funkció közt fedett tornác fut körbe. A meglévő fák kellemes árnyékot vetnek a dísztérre, Kölcsey szobra pedig kiemelt helyet kap a főbejáratnál. A tengelyben lévő főbejárat mögötti aulából nyílnak a fő funkciók: egyenesen a kiállítótér, egyik oldalt a moziterem és könyvtárszoba, másik oldalt a 300 fős nagyterem. Minden funkció kívülre is nyit, a könyvtár a tér felé, míg a rendezvénytermek a hátsó kert felé. Tartozik az épülethez még egy főzőkonyha, mely alkalmanként a nagyteremmel összenyitható, normál működésében pedig a helyi közintézményeket szolgálja ki.
Az épület tömege nem idegen a környezetétől. Nyeregtetős kialakításából csak az aula és a kiállítótér emelkedik ki, kijelölve ezzel a bejáratot. Anyaghasználata is a magyar településen megszokott elemekből épül fel: vakolat, fa, cserép. Ennél fontosabb hangsúlyt kap az épület használhatósága, mint nemzeti emlékhelyként, mint helyi faluházként.
A Himnusz alapgondolata, hogy nemzetünk jobb sorsot érdemel. Ezt a gondolatot igyekeztem építészetté formálni, a látogató tekintetét felemelni, és a magyar nemzet nagyságával megvilágítani.
Turi Gergő
