A Magyar Természettudományi Múzeum új, debreceni kiállítóépülete

Közös történet

A pályázat során két nemzetközi irodával dolgozhattunk együtt, akik közvetlenül keresték meg építész stúdiónkat: a mexikói székhellyel rendelkező, a közelmúlt óta londoni irodával is működő Sordo Madaleno (alapította Juan Sordo Madaleno 1937-ben), valamint az egyik legnagyobb nemzetközi mérnökiroda, a Buro Happold vett részt a pályázat készítésében.

Irodáink léptékbeli különbsége és az online kommunikáció ellenére gyorsan el tudtunk kezdeni közösen gondolkodni és a versengés helyett hatékony együttműködés alakult ki. A szerkezeti logikán alapuló tervezés és a funkcionális rend folyamatos keresése mindannyiunk sajátja volt, így racionális érvek mentén tudtunk beszélgetni és a fontos építészeti döntéseknél megtaláltuk a közös nevezőt.

Elvi alapok: agyagedény

A tradicionális magyar vidéki életben az agyagedények alapvető háztartási és mezőgazdasághoz kapcsolódó eszközök voltak: vizet, tejet, bort és gabonát tároltak bennük. Ezek a cserépedények tartalmuk számára stabil környezetet biztosítottak, anyagszerűségük és formájuk pedig közvetlenül kifejezte funkciójukat.

Homlokzat mint archívum

A különböző tájegységekről származó agyagtéglák a geológiai sokféleségnek köszönhetően struktúrában, színben és anyagban is finoman eltérnek egymástól. Az épületen megjelenő téglaburkolat Magyarország különböző tájegységeiről származó agyagtéglákból épül fel, így válik a tágabb táji környezet archívumává.

Helyi érték: tégla

A város gazdag kézműves hagyományokkal rendelkezik, amelyek történelmileg összekapcsolták a helyi megélhetést a táji adottságokkal, lehetővé téve a természet, a társadalom és a kultúra harmonikus együttélését. A történelem során Debrecen területén 15 téglagyár működött, ezek közül több a tervezési terület közvetlen közelében.

Funkcionális gerinc

Az épület belső rendszere három hosszanti sávra tagolódik.
A funkcionális programban meghatározó jelentőségű gyűjtemé-nyi területeket az épület teljes hosszában a keleti oldalra szerveztük. A középen futó „közlekedőgerinc” biztosítja az alaprajzi rendszer tisztaságát és a különböző típusú funkciók közötti közvetlen kapcsolatot. Ez a lineáris hártya választja el a védett gyűjteményi területeket a nyugati oldalon elhelyezkedő dolgozói terektől.

A belső udvarokra szervezett laborok, irodák és előkészítő helyiségek a nyugati oldal távolabbi részén helyezkednek el, míg a látogatók számára nyitott terek — előadótermek, látható gyűjtemények és tárgyalók — a déli, súlyponti sarkot erősítik.

Minden gyűjtemény közvetlenül kapcsolódik a hozzá tartozó irodákhoz és laboratóriumokhoz. A funkciók azonos szinten történő elhelyezése lehetővé teszi a mindennapi, közvetlen kapcsolatot, amely során a műtárgyak hatékonyan mozoghatnak a raktárterületek és a kutatói terek között.

Szerkezet és modularitás

A terepszint alatt műtárgyvédelmi szempontok és a pinceszinti funkciók többletterhelése miatt vasbeton doboz készül. A terepszint felett ismétlődő fesztávolságú, tiszta szerkezeti rácsot alakítottunk ki, minimalizálva az egyedi szerkezeti megoldásokat, és lehetővé téve a kiterjedt gépészeti rendszerrel való hatékony összehangolást.

A hibrid rendszer előregyártott vasbeton pillérekből és gerendákból felépülő vázszerkezet, rétegragasztott CLT-födémpanelekkel. Ez a rendszer biztosítja a szükséges merevséget, szilárdságot és tűzállóságot, miközben csökkenti a beépített karbonlábnyomot, és támogatja a gyors, alacsony hulladékarányú, jól ellenőrizhető előregyártott építést.

Tárgyszerűség

Az épület nyugodt tömegformálása szigorú funkcionális rendet rejt. Tárgyszerűsége mellőzi a felesleges formai elemeket; a hangsúly a kutatási, raktározási és publikus terek hatékony térbeli működésén van. A belső udvarok és felülvilágítók révén az épület belseje fellazul, természetes fényt juttatva minden szükséges helyiségbe. A tömör és üvegezett felületek ritmusa tovább erősíti az épülettömeg horizontalitását.

A homlokzat emeletmagas, téglaburkolatú előregyártott panelekből készül. A panelek mérete követi a szerkezeti rács osztását, illeszkedik az épület moduláris szerkezeti vázához, és a megfelelő pontokon csatlakozik az előregyártott szerkezeti elemekhez.

A gyűjteményi központ hatalmas téglaként áll a sík mezőben.

„…A koncepció egyszerre hordozza a racionális szerkesztés fegyelmét és a kulturális rétegzettség finom reflexióit. A tömör, monolitikus épülettömeg arányai, valamint a sallangmentes térszervezése méltó keretet adnak a tudományos intézmény zárt, befelé forduló működéséhez. A homlokzat rétegzett téglaburkolata nem pusztán anyaghasználatában, hanem gondolatiságában is archívumszerű… A tervezett architektúra a tudományos tevékenység nyugalmát, a koncentrált elmélyülést helyezi fókuszba, amelyet a racionális térszervezés következetesen, magas építészeti minőségben szolgál.”(Részlet a zárójelentésből.)

Stáblista
Építész stúdió: Hőnich Richárd DLA, Szántó Hunor Albert
Sordo Madaleno: Javier Sordo Madaleno Bringas, Javier Sordo Madaleno de Haro, Fernando Sordo Madaleno, Tamara Munoz, Jaime Sol, Carlos Reyes, Rick Liu, Audrey Tseng de Melo Fischer, Juliana Biancardin, Marissa Glauberman, Castana Arango, Ann Dingli, Luis Frausto, Diego Velazquez, Aaron Sanchez
Buro Happold: Thomas Kirchner, Neil Francis, Tom Headley, Nick Greenwood, Nicholas Trowles
CGI: BsArq